"Mikor oly torkig voltam az egész világgal!"

Boncza Berta, Csinszka tizenhét éves volt, mikor megírta első rajongó levelét Adynak, huszonegy, mikor a felesége lett, és alig huszonöt, mikor eltemette férjét.
Csinszka a temetés után sokáig lakásba bezárkózva élt, nem akart Szendrey Júlia sorsára jutva a nemzet költőjének özvegye lenni.
Tudta, hogy rajta kívül még egy ember van, aki ugyanúgy birkózik Ady emlékével, mint ő: Babits Mihály.

A költő 1919-ben mint egyetemi tanár Ady kurzust tartott. Egy nap barátja özvegye is megjelent egyik előadásán. Csinszka leült az első sorba, és csillogó szemekkel hallgatta Babitsot.
Nemsokára átlátszó indokkal jelent meg a férfi lakásán.

"Félénken és szív dobogva jött, mint egy kisdiák, egy nagy mappa volt a hóna alatt - mert azzal az ürüggyel jött, hogy a rajzait akarja megmutatni." - írta később Babits, aki minden erejével elakarta hárítani a nő közeledését.

"Félt, hogy elkergetem. És én csakugyan durva voltam hozzá, mert éppen csak ez kellett még nekem! Mikor oly torkig voltam az egész világgal!"

Babits leírja, hogy barátja özvegyének "bár voltak szépségei", összefüggésében nem találta szépnek a nőt.

"Kegyetlenül mondtam annak aki alázatosan hozzám jött: - Nem vagy szép! - És kedvem telt immár, hogy gyötörjem őt, és kiszámítottan mondtam neki: - Hisztérika! - és néztem hosszan, amint sírt, zokogott hangosan. A kegyetlen Szerelem kezembe adta őt."

Csinszka tizennyolc évvel volt fiatalabb, mint a költő. 
Mégsem tudta elkergetni. Levelezni és randevúzni kezdtek. A levelezésből kiderül, hogy Csinszka volt a kezdeményező, valójában ő udvarolt a férfinak. Február végén írta Babitsnak:

"Maga okos, jó és mindenen túl és messze élő ember. Nem fogja pestin érteni - a levél íróját és akarását. Csendre, igaz, tiszta baráti szóra van szükségem és bár semmi formaságos jogom nincsen magát zavarni magammal, tegye lehetővé, hogy megkapjam a csendet, és az igaz baráti szót Magától, aki az egyetlen, kit ezen beteg svihák és szomorú Pesten halknak és igaznak és tisztán érzek."

Babits inkább csak hagyta magát belesodródni a kapcsolatba, félt Ady árnyékától, és - legalább is felesége rosszmájú megjegyzése szerint - a vérbajtól is. 
Csinszka diktálta a tempót, Babits pedig hagyta magát belesodródni a kapcsolatba.
Régi friss reggeleim című versében írt kavargó érzelmeiről:

"Oh, jéggel béllett barlang! 

 résed nyíl, szomorú szív,

                                                              melyben benéz a napfény, és lánggá csurran a jég! 

                                                              Jön egy nemes tanítvány és hozza ifjú szívét,

                                                             - jön messze szeretetről levél, izenet." 

A levelek pedig jöttek. Az özvegy április 11-én a következő sorokat írta a költőnek:

"Nagyon szeretlek és ezért nagyon kell vigyázz magadra. Jobb ha holnap délelőtt látlak, nekem mindegy és ha tehetem úgy 7 óra körül lehet, hogy fölszaladok és megcsókolom a kezedet drága Mis. Királyfi, - oly gyönyörű, hogy vagy nekem. Újság semmi... ami lényeges. Ölel, nagyon Tied - Csinszka." 

A nő megpróbálta tovább mélyíteni a kapcsolatot. Arra vágyott, hogy a "királyfi" megkéri a kezét. Nem tette. Szerelmi viszonyuk nagyjából egy évig tartott. 1920 tavaszáig.
Végül megint Csinszka lépett: levelében közölte a királyfijával, hogy feleségül megy Ady és Babits közös barátjához, Márffy Ödön festőművészhez. Babits is ekkor már javában nős ember volt. Felesége Török Sophie volt. 
Tíz évvel később összefutottak a Zeneakadémián. Épp, hogy köszöntötték egymást, Babits felesége oldalán zavartan motyogott valamit.
Sophie észrevette a feszültséget. és nagy botrányt csapott. A költő, hogy már bebizonyítsa, már lezárta magában Csinszkát, elégette kedvese egykori leveleit. Legalább is ezt állította... 

Ma mégis onnan ismerjük kettejük titkos kapcsolatát, hogy Babits halála után előkerültek a fiókjából Csinszka levelei.

Az asszonynak aki megihlette Adyt, Babitsot, Móriczot, Márffyt és Rippl-Rónait is, nem jutott hosszú élet.
Azon a héten, amikor negyvenévesen váratlanul agyvérzést kapott és meghalt, Babits írt egy verset. Címe nincs, csak feleségének tárgyilagos megjegyzése olvasható mellette:
"kelt 1934 novemberében, mikor Cs. haláláról értesült. "
íme a vers:

"Miért faggatnak a holtak
kik élve némák voltak?
miért hangos a halál?
miért van, ami nincsen? 
miért fáj, ami mindegy?
miért nagy dolog a halál?
Hisz úgyis csupa zárás.
véglegesség és válás
az élet, s fiók halál.
Minden élő szertefut,
csak a halotthoz van út..."