Egy kislány reményei, egy új, még szebb évre.

A most következő 5774. zsinagógai esztendőre szeretnék mindenkinek csupa-csupa jót kívánni.
Remélem mindenkinek teljesülnek az álmai, féltve őrzött vágyai.

Egy évvel ezelőtt amikor beköszöntött az 5773. esztendő, akkor sok mindent kívántam.
Boldog, örömtől teli új esztendőt. Egy kissé nehézkesen indult, de a vége felé, minden olyan szép lett.
Nem mondhatnám, hogy kifejezetten ezt kívántam, azt hiszem a vártnál jobban teljesült a kívánságom.
Ilyenkor ez a legjobb. Amikor a vártnál jobbat, és szebbet kapunk.
Most az új év felé közeledve, nagyon nehéz volt.
Ez a két nap sok mindenben segített. Voltam zsinagógában és imádkoztam az Ö.valóhoz, hogy segítsen nekem.

Segítsen nekem mindabban, amitől annyira félek. Tudom azt, hogyha tavaly kegyes, és nagylelkű volt velem, akkor idén is segíteni fog, és csak azt fogom kapni, amire vágyok, azt amiért esténként imádkozom hozzá.

Minden rossz gondolottól, és érzéstől függetlenül azt kívánom mindannyiótoknak, hogy teljesüljenek azon álmaitok, amiről magatok sem hiszitek el, hogy teljesülhet. Igenis valóra válhat. Valóra is fog.
Ne csüggedjetek.
A félelmeitektől pedig ne féljetek. Nézzetek szembe velük, és harcoljatok ellenük.
A szeretet körülvesz, és a legfélelmetesebb gondolatot, érzést is legyőzi.
Hinnünk kell ebben, mást nem is tehetünk. Tegyetek úgy, mint én.
Lefekvés előtt mindig becsukom a szemem, és elképzelem, ahogy minden álmom teljesül, félelem, és aggódás nélkül élek, szeretetben.

Szép és boldog új évet!
L.Á.

A medálok jelentősségéről.

Amikor kislány voltam kaptam az apukámtól egy hatalmas bernáthegyi plüss kutyát.
Azóta is a gyerekkori szobámban ott pihen az ágyamon, és akármikor amikor haza megyek magamhoz
ölelem, és egy kicsit olyan, mintha az apukámat ölelném meg, akit már tizenhét évvel ezelőtt elveszítettem.
Bár igaz, a pesti albérletek nem tették lehetővé, hogy a majdnem két méteres plüss állatot magammal cipeljem, azért néha jó lenne ha hozzá bújhatnék, vagy magamhoz ölelhetném.
Nagy ritkán amikor haza megyek, akkor bepótlom az elmaradhatatlan kucorodást. :-)

Az életünket az emlékeink határozzák meg. Nem is kérdéses.
Amikor nyaralni megyünk, akkor szuveníreket vásárolunk. Jómagam krónikus füzet - és - könyv vásárló vagyok külföldön.
Ahol jártam eddig, mindenhonnan van egy noteszem, amiből már az évek folyamán napló lett.
Így soha sem veszítem el, nem dobom ki. A könyvek pedig maguktól értetendően a polcon csücsülnek, és várják, hogy újra és újra elővegyem őket, a bölcsességeket kiolvasván.

A legszebb elmlékeinkre emlékeztetnek ezek a tárgyak. Hiszen nem fogom soha azt érezni, amit akkor anno és ott éreztem. Ez persze nem jelenti azt, hogy többet ne látogatnám meg azt a helyet, éppenséggel a hely szelleme nem mindig ugyanaz.

Ilyen tárgyak, emlékek amikor elballagunk az óvodából, iskolából. Diplomaosztó alkalmából.
Szinte mindenki szerintem ékszert kap. De sokan bólogathatnak, hogy a gimnáziumi csokruk kiszárítva még mindig megvan valahol egy dobozban :-).
Eszünkbe juttatják azoknak a napoknak a gyémántos szikráit ami örökké bennünk fénylenek.
Sosem veszítenek a fényükből.
Talán ezért is van, hogy a lányok/fiúk vágynak valamire attól akit szeretnek. Nem azért, mert önzőek, kihasználóak lennének.
Hanem, mert bárhol is járnak a világban, a szívük fölött, a bal csuklójukon magukhoz szoríthatják azt a kis apró semmiséget, és úgy érezhetik, hogy az a valaki velük van.
Azokkal a szép emlékekkel, azokkal a nagyon szép emlékekkel.
Régen, mindig a Dávid csillagos nyakláncom szorongattam a szívem felett. Elszakadt. Biztosan volt valami jelentőssége.
Úgy szeretném, hogyha egy kis apró semmiség bármikor kibújhatna a pólómból, felgyűrődhetne a pulcsim ujjánál, magamhoz szoríthatnék egy újabb "pónit" - ahogy nevezem a kedvenc párnám.
Ezek az emléktárgyak arra emlékeztetnek bennünket, hogy voltál boldog. Nagyon boldog. Emlékeztet a személyre akitől kaptad. És ez a legfontosabb. Emlékeztet a helyre ahonnan való.

Mindig megkérdezik, hogy a lányok miért szeretnének ilyen kis butaságokkal "gazdagodni" hát kérem szépen ezért...
Beköszöntött az ősz. A szívek egyre jobban félnek az ősz és a tél hidegségétől.
De ha arra gondolnak, hogy mit adott nekik a nyár, akkor a leghidegebb éjszaka is boldogsától lesz fűtve.