Mivel a jövendőbeli császárné kiválasztásáról volt szó, olyan lányt kellett találnia, akiben vakon megbízhat.
Egy bölcs tanácsára a környék összes hajadonját magához hívatta, hogy megtalálja a legméltóbbat.
Egy idős asszony, aki már régóta szolgált a palotában, meghallotta, mire készülnek az urak, és igen-igen elszomorodott: az ő lánya ugyanis titkon szerelmes volt a hercegbe.
Mekkora volt hát a meglepetése, amikor hazaérve megtudta, hogy a lány is a herceg elé akar járulni!
Az asszony igen elbúsult.
- Leányom, mit keresnél te ott? Csak az udvar legszebbjei és leggazdagabbjai lesznek ott. Verd ki ezt a szamárságot a fejedből! Tudom, hogy mennyire szenvedsz most, de ha eddig szenvedtél is, ez már őrültség lenne!
A lány így felelt:
- Drága jó anyám, nem szenvedek én, és még kevésbé őrültem meg. Tudom jól, hogy nem engem fog választani a herceg de legalább pár pillanatra a közelében lehetek, és ez már boldoggá tesz, akkor is, ha nem az a sorsom, hogy a felesége legyek.
Este, amikor a lány a palotához ért, valóban ott várakozott már az összes szépség a legszebb ékszerekkel felcicomázva, készen arra, hogy minden eszközzel harcoljon a felkínált lehetőségért.
Udvarnépe koszorújában megjelent a herceg, és kihirdette a próbát:
- Mindenki kap egy magot. Az lesz Kína császárnéja, aki hat hónap múlva a legszebb virágot hozza el nekem.
A lány egy cserépbe ültette a magot, és bár nem értett a kertészkedés művészetéhez, nagy türelemmel és gyengédséggel gondozta a földjét. - ugyanis hitt benne, hogy a virágok szépsége a szerelemből születik, nincs oka az aggodalomra.
Eltelt három hónap, de nem történt semmi. A lány mindent megpróbált, földművesektől és parasztoktól kért tanácsot - akik a legkülönbözőbb módszerekre tanították. De nem járt sikerrel.
Mindennap egyre távolabb érezte magát az álmától, bár a szerelme éppolyan erős volt, mint azelőtt.
Végül eltelt hat hónap, és semmi sem bújt ki a földből. Bár tudta, hogy nincs mit megmutatnia, de erőfeszítéséhez és odaadásához nem férhetett kétség, így hát közölte az anyjával, hogy a kihirdetett időpontban visszatér a palotába.
Titkon tudta, hogy ez lesz az utolsó találkozása szíve választottjával, és ezt a világért sem akarta elszalasztani.
Eljött hát a második találkozás napja.
A lány az üres cseréppel a kezében álldogálva látta, hogy a többi jelentkező bizony sikerrel járt.
Egyik virág szebb volt, mint a másik, s a legkülönbözőbb színekben pompáztak.
Végre eljött a várva várt pillanat: belépett a herceg és alaposan megnézte a jelentkezőket. Miután mindegyiket szemügyre vette, végül kihirdette az eredményt. És rámutatott a szolgálólányra.
Mindenki felháborodott, és dühösen kiabálták, hogy éppen azt választotta, akinek semmilyen növény nem nőtt ki a magjából.
Ekkor a herceg higgadtan megindokolta döntését:
- Ő volt az egyetlen közületek, aki azt a virágot gondozta, amelyik méltóvá tette őt a császárnéi szerepre. A becsület virágát. Ugyanis mindenkinek terméketlen magot adtam, amiből nem hajtott ki semmi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése