Sok minden történik.
Az életünk kiszámíthatatlan, erről minden egyes áldott nap, meggyőződöm.
Furcsa helyekre sodor bennünket a szél, különleges emberekkel találkozunk.
Mégis hiányt érzünk. Valami mintha hiányozna az összképből... ez minden ember életében más.
Talán túlzás lenne úgy fogalmaznom, hogy kicsit "bele vagyok betegedve" az elmúlt napokba... igen.
Túlzás.
De valahol mégsem.
Minden szép, minden jó, mindennel megvagyok elégedve... csak!
Ott az a "csak"...
Reggelenként, és esténkét, végig sétálom Debrecen és Nyíregyháza főterét. Ilyenkor van egy kis időm.
Gondolkozni. Valószínűleg nem tartanak normálisnak. A kislány (és most nem hazudok) egyik szeme sír,
a másik meg nevet. Bár inkább sír...
Annyira szánalmas vagyok, hogy elkezdtem "kreatív hobbiskodni". Dobozokat készítek esténként...
Mint egy mama...
Egy jó oldala viszont van. Újra festek.(na persze nem dobozokat!:) ) Hozok majd képeket a blogra is.
Fáj az ember lányának a szíve. Jó helyen van, de mégsem. Egy kis támogatás jól esne.
Bár, ki és honnan látnák, hogy mi nyomja a lelkemet, amikor mindig mosolygok?
Különös az életünk... ha lelki nyomorunk van, hozza magával a fizikait is.
Nem tudom, hogy még mi jön...
Szép mondatokért forduljanak hozzám, szombat éjszaka!
Addig is, olvasgatni lehet, egy új blog oldalt, amit a divattervezőmmel közösen készítünk:
moyfashion.blogspot.hu
Szép estét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése