A szerelem bilogógiája

Úgy gondolom, hogy nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy mindenkit érdekel a tény, hogy hogyan is megy végbe az agyunkban, testünkben a szerelem biológiája.
Íme néhány, fontos megállapított tény: 

A kultúrantropológiai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a szerelem univerzális emberi jelenség, mi több, állatok megfigyelése alapján tudjuk, hogy a szerelem mind a madaraknál, mind az emlősöknél megfigyelhető. Evolúciós vizsgálatok alapján a szerelmet a szaporodás egy fontos, biológiailag "előrehuzalozott" funkciójának tekintjük.
A szerelmes állapot jellemzőit a költők már évezredek óta leírták, ám a szerelem agyi folyamataira csak az utóbbi évek kutatásai világítanak rá.

A szerelemkutatás a szerelem és kötődés folyamataiban kiemelkedő szerepet tulajdonít több fontos agyi ingerületátvivő anyagnak és hormonnak. Az agyi jutalmazórendszer ingerületátvivő anyaga a dopamin. A dopamin a közelítés, "zsákmányszerzés", "vágyakozás" szubsztrátuma, fontos szerepe van a megkívánásban, a kitartó udvarlásban. A meghódítás okozta dopaminszint emelkedés örömérzést, eufóriát okoz, erre könnyű "rászokni".

A szerelemben megfigyelhető nyugtalanságot, csökkent étvágyat és alvásigényt, a szerelmesre beszűkült figyelmet részben a magas dopamin, de részben a magas noradrenalin szint okozza. A szerelemnek kényszeres vonásai is vannak: a szerelmes állandóan szerelmével foglalkozik, emlékeket gyűjtöget róla, róla akar állandóan beszélni, a szerelmes, mint kényszergondolat mindenféle tevékenységébe állandóan betör. Kényszerbetegségben fontos szerepe van a szerotoninnak. Amikor kényszerbetegeket hasonlítottak össze szerelmesekkel, egyaránt alacsonynak találták szerotonin szintjüket. 

A szerelemben és nemi vágyban mindkét nemben fontos szerepet játszik a tesztoszteron. Ennek kapcsán sajátos folyamatok figyelhetők meg a szerelem tartós kapcsolatba átnövése során. A szerelem előreprogramozottan 2-3 évig tart, s ha ez alatt nem alakul ki kötődés, a kapcsolat előbb-utóbb elhal. A szerelem során magas a tesztoszteron szint, ám amint a kötődés kialakul, a tesztoszteronszint lecsökken. Ez megmagyarázza, miért lanyhul sok embernél a nemi aktivitás a megállapodott kapcsolatban: ez teszi lehetővé, hogy az emberek többé már ne csak egymás után vágyakozzanak, hanem képesek legyenek gyermekeiket nevelni, dolgozni járni, stb. Érdekes mód, megromlott házasságban vagy váláskor a tesztoszteronszint ismét megnő, jelezve, hogy a felek készek egy új szerelemre.

Írja hasonlóan sorait Sz.G.
Egy másik, ám hasonló elmélet: 

 Ha valaki szerelmes lesz, az agyban emelkedik a fenil-etil-amin (PEA) szintje, és nem kevesebb, mint 18 hónapig magasabb is marad. A "nagy szakítások" utáni depressziót a PEA csökkent vérbeli szintjével magyarázzák. A szerelmesek egymásra találását kísérő külső jelekért: pirulás, tenyérizzadás, szaporább szívdobogás, kellemes eufória (felfokozott kedélyállapot) elsősorban az agysejtekben termelődő PEA a felelős. Ezt a vegyületet „szerelmi szubsztanciaként” vagyis a szerelem lényegeként is szokták emlegetni.
A noradrenalin mennyisége is emelkedik a szerelmesek agyában, ami viszont adrenalin képződéséhez vezet. Ez utóbbi az oka a gátlásos szerelmesekre oly jellemző izgatottságérzésnek, verejtékezésnek, remegésnek, ökölbe szorult gyomornak.
Ha a szerelem lázának tünetei emlékeztetnek a kábítószerek által előidézett földobódásra, annak az az oka, hogy a szerelem, mint Anastasia Toufex is megállapította, toxikus állapot. Az agyban természetes úton kiválasztódó vegyi anyagok ugyanazokat a hatásokat váltják ki a szervezetben, mint a mesterségesen előállított stimulánsok. A legújabb kutatások szerint a dopamin szint emelkedése téves képzeteket idézhet elő (a szerelem tárgya a legszebb nő, illetve a legelegánsabb férfi a világon) ugyanakkor a PEA, amely közrejátszik a romantikus szenvedélyek felkeltésében, bizonyos mértékig hallucinogén.
Amikor a szerelem bódulata bekövetkezik - valójában felborul a biológiai egyensúly. A
szervezet védekezésképpen ellenanyagokat kezd termelni. Ennek hatására előbb-utóbb toleránssá válunk a külső hatásra termelődő toxikus anyagok iránt. Az a pillantás, simogatás vagy szoknyalibbenés, ami valamikor kiforgatta sarkából a világot, fokozatosan visszaadja helyét a fizikai törvényszerűségeknek. Mint ahogy személyenként változó a kémiai reakció foka, ugyanúgy különböző ideig tart a szerelem kábulatából való ocsúdás. A szerelem ugyanis a híresztelés ellenére nem tart örökké. Általában 1-3 max 5 évre tehető a leglángolóbb időszak.

Remélem segíthettem, ebben a néhány sorban azoknak, akiken ez az érzés uralkodott, uralkodik.