De talán ennek a "rossz" szokásomnak hála, ritkán nagyon értékes gyöngyszemekre lehet/tudok bukkanni.
Példának okáért a 'Liberal Arts' c. film. Amely borzalmas magyar fordításban csak így szerepel:
'Így jártam én'. Természetesen ez egy nagyon csúnya félre fordítás, azután, hogy a főszereplőnk az 'Így jártam anyátokkal' c. sorozatban szerepel. Ettől nem lesz jobban eladható a film, inkább ostobának tűnik a fordítóktól ez a húzás. De erről majd később beszélgetünk.
Szóval a film. A színészek valami egészen elragadó módon játszották a szerepüket, pedig alapjáraton se Miss. Olsen húgicától, sem Mr. HIMYM-től nem várhatunk sokat.
De kivételesen megcsillogtatták "színészi" tehetségüket. Nagyon tetszett ahogyan Josh alakította a 36 éves komoly, megfontolt ember szerepét, és Elizabeth a 19 éves diáklányét.
Volt a történetükben valami megható. Nem igazán ismerték egymást. Egyetlen egy délutánt töltöttek el együtt, hosszas beszélgetéssel. Majd ezek után elkezdtek levelezni egymással. A fiú a lány kérésére kézzel írott leveleket küldözgetett neki. Elgondolkodtató volt, hogy milyen jó érzés is valakitől a postán levelet kapni, várni minden egyes áldott nap, hogy az illető üzenjen. Nem pedig az "okostelefonok" pittyegésére figyelni. Nagyon divatja múlt, igaz. De számomra mégis sokkal több értékkel rendelkező gesztus, na meg persze romantikus... mondjuk ki, igen! Romantikus volt látni, ahogyan a fiatal lány várja a férfi kézzel írt leveleit, és együtt elszomorodni a főszereplővel ha nem jött levél.
Levelezgettek egyetlen egy délután után, és érdekes volt, hogy bár szinte nem is ismerték egymást, de már rögtön az első pillanattól kezdve valami egészen különlegeset kezdtek el érezni.
De erről már írtam is korábban. Amikor a hasonló emberek nem a jó időben találkoznak.
Nem tudom, hogy ez minek lehet az oka, mit kell tanulnunk az ehhez hasonló helyzetekből. Bár kijelenthetem, saját bőrömön tapasztalva, hogy csakis fejlődhetünk. Bölcsebbek, tapasztaltabbak, erősebbek leszünk.
Megmosolyogtató volt amikor Jesse-nek komoly fejtörést okoz a lány és a közte lévő tizenhat év korkülönbség. Muszáj voltam megörökíteni ezt a pár képsort, íme: :)
 | |||||
Majd a kézzel írt levelezések során, a lány meginvitálja, hogy látogassa meg az Egyetemen. A fiatalember eleget is tesz a kérésnek, bár iszonyatosan kellemetlenül érzi magát. Nagyon vágyik a lány társaságára, szinte belebetegszik, hogy nem láthatja, de a kín is szétfeszíti, mert belül az érzi, hogy rosszul cselekszik.
Így hát, sok-sok kevésbé említésre méltó dolog után, amikor arra kerülne a sor, hogy töltsék együtt az éjszakát, a fiú -Nemet mond.
Miközben néztem a filmet, hirtelen a takarómra csaptam, hogy WHY????!!!! Miért, ember??? Miért nem???
Aztán jobban belegondolva, ha hasonló szituációba lettem volna, mint a srác lehet, hogy én is nemmel feleltem volna. (Többek között figyelembe véve azt a tényt, hogy a lány közölte vele, hogy még szűz.)
Nem akarta, hogy Elizabeth vele tapasztaljon meg bizonyos dolgokat, arra megvannak a korabeli fiúk is.
Majd szépen fogta magát, é vissza utazott New Yorkba. Elizabeth pedig könnyek között gubbasztva a kollégiumi szobájában, ágyban, párnák között sírt.
Olyan sokszor eszembe/eszünkbe juthat a sors tényleg különös fintora. Ahogyan a lány is mondta, mindenben passzoltak, kedvelték egymást, de néha bizonyos konvenciók győzedelmeskednek.
Pár hónappal később Jesse meglátogatta Beth-t, és semmi mást nem mondott a lánynak, csak, hogy ne siettesse az életét. Ahogyan a mondás is tartja: "Aminek jönnie kell jönni fog..."
Ha valaha lennie kell majd közös jövőjüknek, az úgyis úgy lesz. A "megírt" dolgokon bármennyire is akarunk nem lehet változtatni. Csak tanuljon meg várni. Tapasztaljon, amennyit csak lehet.
Ezért jelképesen William Blake: Az ártatlanság és a tapasztalás dalai c. verses kötetet ajándékozta a lánynak.
Amit történetesen jómagam is forgattam néhányszor. Valóban vannak olyan versei, amelyek rettenetesen passzolnak egy ehhez hasonló szituációhoz.
A film végén Jesse egy vele hasonló korú hölggyel üldögél a kanapén és az időről beszélgetnek. Arról, hogy milyen szép is lesz majd megöregedni.
A srácnak eszébe jut, amikor papíron megörökítette, hogy amikor ő 84 lesz, Beth 71. Alig várja, hogy eljöjjön az a perc, hogy öregen, kéz a kézben öregedhessen meg azzal a fiatal lánnyal, akivel valami egészen különleges kapcsolata szövődött.
Sok mindent lehet tanulni ebből a filmből, én úgy gondolom. Bármennyire is tartsák sokan másfél órányi csöpögésnek. Szerelemről, útkeresésről, tapasztalatról, az életről is szól.
Az életünkben meghozott döntéseinkről. A fájdalmasan kimondott "nemekről" és gyorsan meghozott "igenekről".
Vagyok annyira szentimentális, hogy hiszek az ilyen sorsszerű találkozásokban, mint ami a filmben is megtörtént. Biztos, hogy vannak rá példák, ha elvétve is, de talán vannak.
Járjunk nyitott szemmel, ismerjük fel az élet adta lehetőségeket bizonyos helyzetekben, és ne féljünk.
Hosszas "írói" hallgatás után engem ez a film érintett meg annyira, hogy írásba is foglaljam. Megtörte a csöndemet, ha másra nem is, de erre mindenképpen jó volt.
Toda!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése