Az emberi szépségről

Néhány hete, az elmúlt napokban, nagyon sokszor szóba került ez a téma, ami megmondom őszintén elgondolkoztatott. 

Sokszor szoktam foglalkozni ezzel a kérdéssel. Talán mert annyira szép ennek az egész fogalomnak maga a megközelítése is. 

Számomra mindenképpen. 

Írtam már erről hasonló bejegyzést, még a régi blog-ban. Itt eltudjátok olvasni:
Beauty
Sok ismerősöm, barátom beszél erről a "jelenségről". Mit is jelent számunkra az, hogy valaki szép?
Szinte mindent szépnek láthatunk ami számunkra kedves: tárgyakat, emlékeket, személyeket.
Hogyha valamit igazán, tiszta szeretettel szeretünk, megszépül, széppé válik a szemünkben, és még maga a kérdés sem fogalmazódik meg bennünk, hogy ez ne lehetne gyönyörű...

Találkoztam olyan emberekkel akik azt mondják magukról, hogy nem szépek... Mi a szép? Mi a szépség?
Az egy olyan dolog, amit kevesen tudnánk igazán megmagyarázni. Mindannyian tudjuk, hogy szépek a kerti rózsáink, a naplemente, George Clooney, egy fénykép a múltból, egy festmény, egy kisgyermek.
Ezekhez kétség sem fér. Ragyogóak.
De mi van olyankor, hogyha elvonatkoztatunk mindazoktól amikről végétre is tudjuk, hogy igen. Szép.
Mi a helyzet például azokkal az emberekkel akik szembe jönnek veled az utcán, és végig fut bennünk a gondolat, hogy: -"jaj"- szegény... hogy néz ki?!
Én is vétkes vagyok, mert igen, nem egyszer fordult már elő, hogy valóban ezek a gondolatok cikáztak a fejemben. Ez valószínűleg rendjén is van.
Érdekes, hogy akikkel kapcsolatunk van, viszont teljesen más a megítélés. Ilyenkor megszeretjük az embert, majd a szeretettel együtt párosul az érzés ami az egész lényt csodássá varázsolja.
Lehet szegénynek falába, fél szeme, nagy fogai, lapát füle, vékony, kövér, alacsony, magas.
Teljesen mindegy. Egyik sem számít, hogy az illető felé, a szeretetünk bármiféle változatát is érzezzük.
Sokan szerintem ezt nehezen hiszik el. Márpedig így van.
Az "Igazából szerelem" c. filmben ez szerintem nagyon szépen van ábrázolva, ahogyan egy fiú bevallja a lánynak, hogy számára ő Tökéletes.

Olyan jó lenne, hogyha ezt a mondatot többet mernénk használni.
Milyen félelmetes egy kijelentésről van szó! :)
Használnánk a családjainkban többször, a barátaink körében, a szeretteinkkel. Mennyivel szebbé tehetnénk az életet... ezzel a rövidke mondattal.
Úgy szeretném, hogy kétség se férjen ahhoz, hogy valaki ne lenne szép. Főleg akkor hogyha mondják is neki, akár töben is.
Mindenkinek vannak önmagával problémái, de ez teljesen természetes.
Az emberi szépséget nem lehet olyan dolgokkal definiálni szerintem, hogy szép a hajad, a szemed, a kezed, csinos vagy.
Az emberi szépség, valahonnan onnan, belülről jön, és soha nem lehet lesz éppésszel megmagyarázni, hogy azt a valakit miért is látjuk olyan "nagyon szépnek".

Nem lehet lesz jelzőkkel illetni. Egyszerűen egészében látjuk majd a másikat. S, úgy ahogy van, teljesen tökéletes lesz.
Akiknek mondják, hogy márpedig igenis szépek, helyesek szinte sosem hiszik el.
Nem értem miért...
Találjuk meg mindenkiben azt a valamit, amit keresünk, amire szükségünk van.
Hogyha meglesz, akkor valószínűleg fel sem fogjuk tudni majd fogni, hogy igen.... soha senkit sem láttam még ilyen "szépnek".

Ne érdekeljen bennünket, hogy mit szól hozzá a környezetünk.
Hiszen ők is máshol találják meg a maguk "szépségüket" és mi is.
Végezetül mégegyszer csak annyit, hogyha megvan, akkor azaz érzés felbecsülhetetlen...